Miért a prosztata a szervezet cinkraktára
Kevés szerv halmoz fel annyi cinket, mint a prosztata: a szövetek többségéhez képest itt többszörös koncentrációban van jelen, és fiziológiai szerepe is van: a prosztataváladékban a citrátszint szabályozásához és a hímivarsejtek működéséhez kell. A kutatókat egy másik megfigyelés is régóta foglalkoztatja. Zaichick és munkatársai 1997-ben kimutatták, hogy az egészséges prosztata gramm száraz szövetenként átlagosan 1018 mikrogramm cinket tartalmaz, a jóindulatú megnagyobbodásban 1142 mikrogrammot, a rosszindulatú daganatban azonban mindössze 146 mikrogrammot: a daganatos szövet szinte elveszíti a cinkfelhalmozó képességet. Ez az egyik legtartósabb érv azok mellett, akik a cinket a prosztata barátjának hirdetik — a következtetés levonása azonban korántsem ilyen egyszerű.
Három kérdés, amit szét kell választani
A cink–prosztata történet három különböző kérdésből tevődik össze, a zűrzavar pedig abból fakad, hogy a reklámok egynek kezelik őket. Az első a szöveti koncentráció kérdése: a fenti számok a beteg szervről szólnak, nem arról, hogy a tabletta gyógyítana-e — a korreláció nem kezelési bizonyíték. A második a cink általános szerepe: az EFSA formálisan jóváhagyta, hogy a cink hozzájárul a normál DNS-szintézishez, az immunrendszer működéséhez és a normál tesztoszteronszint fenntartásához. Ez valódi, átvilágított állítás, de a férfiak általános egészségéről szól, nem prosztatabetegség gyógyításáról. A harmadik a pótlás kérdése: meggyőző bizonyíték ma nincs arra, hogy normál cinkszint mellett a kiegészítő javítaná a prosztatatüneteket vagy megelőzné a betegséget. A haszon elsősorban a kimutatott hiány pótlásában rejlik.
Amikor a több káros: a nagy adagok tanulsága
A téma legfontosabb, ritkán idézett vizsgálata a Health Professionals Follow-Up Study: Leitzmann és munkatársai 2003-ban közel negyvenhétezer amerikai férfit kísértek tizennégy éven át. A napi száz milligrammot el nem érő cinkpótlás nem állt összefüggésben a prosztatarák kockázatával. Akik azonban tartósan napi száz milligramm fölött szedtek, azoknál az előrehaladott prosztatarák kockázata több mint kétszeres volt, és a tíz évnél tovább pótlóknál is jelentősen magasabb adódott. Ez megfigyeléses vizsgálat, nem zár ki minden torzító tényezőt — de jelzésértéke komoly, és a „több mindenképpen jobb” szemléletet cáfolja. A nagy adagoknak gyakorlatibb kockázata is van: a tartósan magas cinkbevitel rontja a réz felszívódását, és rézhiányon át vérszegénységet, idegrendszeri panaszokat okozhat. Felnőtt férfiaknál a teljes bevitel felső biztonságos határa körülbelül napi huszonöt milligramm.
Kinél fordul elő valódi cinkhiány
A hiány nem mítosz, csak jóval ritkább, mint a reklámok sugallják. Nagyobb eséllyel fordul elő idős, szegényes étrenden élő férfiaknál, szigorúan növényi alapú táplálkozás mellett — a gabonák és hüvelyesek fitáttartalma ugyanis megköti a cinket —, krónikus alkoholfogyasztás, gyulladásos bélbetegség vagy tartós vízhajtó-szedés esetén. A jelek nem prosztataspecifikusak: fokozott hajlam a fertőzésekre, lassú sebgyógyulás, ízérzékelési zavar, hajhullás — mindegyiknek sok más oka is lehet. A vérszérumból mért cinkszint is csak támpont: a cink túlnyomórészt a sejtekben van, így a normál érték nem zárja ki a hiányt, az alacsony pedig nem bizonyítja önmagában. Ezért nem érdemes laboreredmény alapján önállóan, hónapokra beállni a magas dózisú készítményekre.
Honnan jön a cink: a források mérlegen
Felnőtt férfinak naponta nagyjából tizenegy milligramm cink kell, amit a változatos étrend rendszerint erőlködés nélkül fedez. A táblázat a gyakorlati sorrendet mutatja:
| Élelmiszer | Cink kb. 100 g-ban | A napi szükséglet kb. hány százaléka |
|---|---|---|
| Osztriga | 16–40 mg | jelentősen több mint 100% |
| Tökmag, szezámmag | 7–8 mg | 65–70% |
| Marhahús | 4–6 mg | 40–55% |
| Sertéshús, sajt | 2–3 mg | 20–30% |
| Lencse, bab (főzve) | 1–1,5 mg | 10–14% |
| Teljes kiőrlésű kenyér, zabpehely | 1–2 mg | 10–18% |
A növényi források cinkje rosszabbul hasznosul a fitátok miatt, ezért a kovászos kenyér és az áztatott hüvelyesek jobb választás. A tökmag valóban kiváló cinkforrás, csak nem gyógyszer: egy maréknyi naponta ésszerű és olcsó döntés, többet a bizonyítékok nem engednek kiolvasni belőle.
Mikor van értelme a pótlásnak — és mikor nincs
A pótlásnak három ésszerű helyzete van: ha az orvos hiányt állapított meg, ha az étrend azt önmagában nem képes fedezni, és ha a bevitel körülbelül a napi szükséglet szintjén marad, orvosi kontroll mellett. Értelme nincs, ha a készítmény a prosztatagyulladás vagy a megnagyobbodás kezelését helyettesítené, ha „megelőzés” címén, normál értékek mellett szedi valaki évekig, vagy ha a reklám a vezérelv. Egy fontos gyakorlati megjegyzés: a cink megköti a tetraciklin és a fluorokinolon antibiotikumokat, és rontja a felszívódásukat. Mivel a bakteriális prosztatagyulladás alapgyógyszerei éppen fluorokinolonok, a cink és az antibiotikum bevétele között legalább két órának kell eltelnie — különben a kúra hatástalan maradhat. És ami a legfontosabb: a gáttáji fájdalom, a gyakori vizelés, a véres vizelet nem étrend-kiegészítőkérdés, hanem kivizsgálási feladat.
Hogyan jut el a kivizsgáláshoz Magyarországon
Ha a panaszok prosztatára utalnak, az első lépés a háziorvos, aki TAJ-kártyával, beutalóval irányítja a körzeti vagy kórházi urológiai szakrendelésre — ez a társadalombiztosítás keretében díjmentes, bár a várakozási idő hetet is jelenthet. Magánrendelésen az alapvizsgálat nagyjából huszonöt–negyvenezer forint, a vércink-meghatározás magánlaborban három–ötezer forint körül végezhető — de önmagában, mint láttuk, nem ad választ. A patikákban a cinkkészítmények ezerötszáz–háromezerötszáz forint között kaphatók; az OGYÉI által nyilvántartott, feltüntetett hatóanyagtartalmú terméket érdemes választani, nem a homályos összetételű „prosztatakomplex” dobozokat. A legolcsóbb és leghatásosabb „készítmény” viszont a beutaló: a cink akkor nyer igazi jelentőséget, ha előtte valaki már megnézte a prosztatát.